Esténként sajnos jól esik a vacsi után valami édesség. Ha nincs itthon gyümölcs, ez gyakran puding (vagy puding gyümölccsel, esetleg rizzsel), vagy valami, amihez fel tudom használni a töménytelen mennyiségben rendelkezésemre álló házi lekvárt. Korábban a mufcsinta receptjénél írtam arról, hogy mióta beütött a gluténmentes időszámítás, nem ettem még úgy palacsintát, hogy maradéktalanul elégedett lettem volna az ízével és az állagával is.
Jelentem, megtaláltam az igazit!
Egyszer csak eszembe jutott, hogy süthetnék gofrit (soha életemben nem sütöttem semmilyen gofrit, még gofrisütőm sincs). Rágugliztam a gluténmentes gofrira, és találtam is egy szimpatikus receptet Helgi oldalán.
Az eredeti recepten kicsit módosítottam, mindenek előtt csökkentettem a mennyiséget.
Ami került bele:
12 dkg rizsliszt
pici szódabikarbóna
2 tojás
1,25 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
fél ek vaníliás cukor
Ebből az adagból nekem kb. 20 darab kis finomság lett.
Először pici sóval felvertem a tojások fehérjét, majd hozzáadtam a sárgáját és tovább habosítottam, ezután került bele az olvasztott vaj, a cukor, a tej, végül a szódabikarbónás rizsliszt.
Mivel gofrit akartam sütni, elővettem a toast sütőt, kiolajoztam, minden lukba tettem egy evőkanálnyi tésztát, és vártam, vártam, vártam. Az elvárásomhoz képest nagyon lassan sültek a picikék, ezért előkaptam egy serpenyőt, amibe szintén egy evőkanálnyi egységeket kanalaztam. Ezzel a módszerrel jobban tudtam haladni, de utóbb kiderült, hogy a melegszendvics sütőben sütött tészta a vastagságából adódóan finomabb lett.
Miközben sütöttem, az adag negyedét behabzsoltam magában, annyira nagyon ízlett (és nem voltam éhes). Ez egy nagyon jó recept, nem jönnék rá, hogy speciális összetevőt tartalmaz. Szóval nem ahhoz képest finom, hogy mi is ehetjük, hanem nagyon finom. Aki nem hiszi, járjon utána! :)
(Margita)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése