2013. július 27., szombat

Karfiolpástétom

Kezdődik a karfiol szezon, és ugye mindig azt kell enni, aminek éppen szezonja van, legalábbis nálunk mindenképpen. Úgy alakult, hogy a hűtőben hatalmaskodott három karfiolrózsa, ebből kettő az én drága anyósom kertjéből. Tehát nem volt más választás, ki kellett találni, hogy mi készüljön belőle, ami változatos és finom (nálunk mindig leves lesz belőle, az első fejből az is lett, de nem lehetett ismételni). Kerestem valamit, ami húsmentes, és nem leves, nem csőben sült vagy rántott karfiol. Találtam egy elsőre bizarr, de elkészítve finom ételt Botitól, amit ő majonézes karfiolnak nevez, és én leginkább a majonézes padlizsánkrémhez tudok hasonlítani.

Hozzávalók (ha nem te készíted a majonézt):
egy fej karfiol
majonéz
mustár

borsikafű (eredetileg bors)
apróra vágott hagyma, vagy metélőhagyma
petrezselyemlevél

A karfiolt puhára pároljuk (vagy főzzük), majd hűlni hagyjuk (ha szükséges leszűrjük), villával összetörjük, belekeverjük a többi hozzávalót, és pár órát a hűtőben pihentetjük.

Nagyon tartalmas, laktató pástétom. Mi pirított rozskenyérrel, és paprikával ettük.
(Margita)

2013. június 17., hétfő

Gluténmentes gofri, vagy pancake

Esténként sajnos jól esik a vacsi után valami édesség. Ha nincs itthon gyümölcs, ez gyakran puding (vagy puding gyümölccsel, esetleg rizzsel), vagy valami, amihez fel tudom használni a töménytelen mennyiségben rendelkezésemre álló házi lekvárt. Korábban a mufcsinta receptjénél írtam arról, hogy mióta beütött a gluténmentes időszámítás, nem ettem még úgy palacsintát, hogy maradéktalanul elégedett lettem volna az ízével és az állagával is.

Jelentem, megtaláltam az igazit!

Egyszer csak eszembe jutott, hogy süthetnék gofrit (soha életemben nem sütöttem semmilyen gofrit, még gofrisütőm sincs). Rágugliztam a gluténmentes gofrira, és találtam is egy szimpatikus receptet Helgi oldalán.

Az eredeti recepten kicsit módosítottam, mindenek előtt csökkentettem a mennyiséget.

Ami került bele:
12 dkg rizsliszt
pici szódabikarbóna
2 tojás
1,25 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
fél ek vaníliás cukor


Ebből az adagból nekem kb. 20 darab kis finomság lett.
 

Először pici sóval felvertem a tojások fehérjét, majd hozzáadtam a sárgáját és tovább habosítottam, ezután került bele az olvasztott vaj, a cukor, a tej, végül a szódabikarbónás rizsliszt.

Mivel gofrit akartam sütni, elővettem a toast sütőt, kiolajoztam, minden lukba tettem egy evőkanálnyi tésztát, és vártam, vártam, vártam. Az elvárásomhoz képest nagyon lassan sültek a picikék, ezért előkaptam egy serpenyőt, amibe szintén egy evőkanálnyi egységeket kanalaztam. Ezzel a módszerrel jobban tudtam haladni, de utóbb kiderült, hogy a melegszendvics sütőben sütött tészta a vastagságából adódóan finomabb lett.

Miközben sütöttem, az adag negyedét behabzsoltam magában, annyira nagyon ízlett (és nem voltam éhes). Ez egy nagyon jó recept, nem jönnék rá, hogy speciális összetevőt tartalmaz. Szóval nem ahhoz képest finom, hogy mi is ehetjük, hanem nagyon finom. Aki nem hiszi, járjon utána! :)

(Margita)

Tejbegríz rizsdarábó​l, ahogy Mariann készíti


Ez az utolsó Mariann-féle recept, ami nálam van tesztelésre és publikálásra. Akkor kaptam, amikor a rizsdaráról beszélgettünk, és elmeséltem, hogy én egyszer próbáltam belőle tejbegrízt csinálni, és mennyire nagyon szörnyű lett. Ezzel szemben Mariann nagyon elégedett, kiderült, hogy mi a titka:

1/3-ad tejszínt
2/3-ad vizet és
1 egész rúd fahéjat feltesz főni, mikor forr,
annyi rizsdarát kever bele, amitől besűrűsödik.

Ezután még egy kicsit főzi (ez alatt is sűrűsödik), ha kész, belekeveri a cukrot. Tálaláskor veszi ki a fahéjat, a tetejére vaníliás cukrot szór.



Én tejjel készítettem, mert fogyaszthatom. Sajnos nem volt itthon egész rúd fahéjam, csak egy jó adag törmelék a zacskó alján, így ezt használtam. Nagyon kellemes íze lett tőle a darának, valóban elnyomta azt a jellegzetes rizsdara ízt. Így, hogy a végén édesítettem, nem lett annyira édes, mint ahogyan én szoktam csinálni, de ez nem is baj:) A kis fahéjtörmelékkel viszont csúnyán meggyűlt a bajom, mikor ki akartam szedegetni, de megérte, nagyon finom tejbegríz volt. (Margita)

2013. június 4., kedd

Mufcsinta

Nagyon szeretem a palacsintát, de eddig mindig csalódást okozott a diétás változat, pedig nagyon sok fajta receptet kipróbáltam már. Tegnap este hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy kipróbálom a rizslisztből készült palacsintát, egyben sütve tepsiben.

A tésztához használtam:
2 db tojást
1 ek cukrot
1 kk sót
15-20 dkg rizslisztet
1,5 dl tejet

Az alapanyagokat fokozatosan kevertem össze, míg el nem értem a palacsinta sűrűségű eredményt.

Elég kevéske lett a tészta, ezért megfelelő méretű tepsi híján muffin formákba adagoltam bele (innen jött a művem neve, melyet Tőle kapott). Alma helyett friss epret szeleteltem rá. Mivel már éjjel volt (és a szomszédaim nem rajonganak a zajokért), csak kézi habverővel vertem fel a tojást, legközelebb biztosan gépet fogok használni, hogy könnyebb legyen a tészta.



 
Sütés közben szépen feljöttek a kis sütik, de a végére sajnos összeestek. A korábbi tapasztalatok arra sarkalltak, hogy készítsek még valami öntetet mellé, ami vanília puding lett. A mindent elárasztó isteni illatok eszembe juttatták gyerekkoromból a helyi étterem kínálatából a hawaii palacsintát, hmmm. Ha lett volna itthon túró, biztosan teszek bele azt is, a tökéletes ízharmónia érdekében. 


Az eredmény nagyon guszta lett, az ízek is szépen kiegészítették egymást, de sajnos elég masszívak lettek a kicsikék, bizony jól jött melléjük a puding. 


Remélem, hogy a kézi habverő leváltása segít majd a probléma orvosolásában!  (Margita)

2013. június 3., hétfő

pizza rizslisztből



A pizza illata igen nagy kísértés, főleg ha az ember nem ehet ilyesmit. Olívia barátnőm rávilágított, hogy rizslisztből is lehet, mért ne lehetne! Tulajdonképpen mindent lehet, csak egy kicsit szárazabb és porózusabb lesz a tészta, de ezt néhány trükkel lehet orvosolni.

fél kiló rizsliszt
élesztőpor egy tasaknyi
egy kávéskanál só
egy mokkáskanál cukor
két evőkanál olaj
egy deci langyos víz

Ebben a sorrendben összekeverem, összegyúrom, majd fél órára lefedve meleg helyre teszem. Picit dagad csak meg a tészta és nem lehet sodrófával nyújtani. Sütőpapírral bevont tepsibe helyezem (egy kis lisztet szórok alá) és kézzel szépen szétlapogatom a tésztát. A tepsiben bőségesen megkenem a kézzel kinyújtott tésztát pesto-val és bazsalikomos oreganós paradicsommal, ezután lehet mindenfélét rádobálni. Olívia spenótlevelet és gombát rakott a prototípusra, én gombát paradicsomot és bazsalikomot, na meg egy kis sonkát, annak aki eheti.
Előmelegített sütőben, 200 C-on kb. 20 percig sütöm.


Fűszeres töltött tojás


Vegetáriánus létemre tojást rendszeresen fogyasztok. Voltak időszakok, amikor úgy gondoltam, hogy le fogok róla állni, de most a diéta miatt el sem tudnám képzelni, hogy le tudjak mondani egy ilyen príma energia- és zsírsav forrásról. Viszont a tojás ugye reggelire egészséges, este már túlságosan megterheli a szervezetet. Reggelente viszont nincs időm a tojást sütögetni, vagy főzőcskézni, így beállt az a rendszer, hogy hétvégente van tojás reggelire, mindig más és más formában.

Imádom a friss fűszernövényeket, hiszen annyival finomabbak velük az ételek (biztosan nem véletlen, hogy egészségesebbek is) :) Nyitva tartom a szemem, hogy melyiket milyen étellel tudom legelészni. Így akadtam a következő linken a fűszeres töltött tojás receptjére: http://terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/kerti_zsazsa.html



Íme az eredeti recept:
8 tojás, tejföl, vaj, sajt, fűszerek: pirospaprika, só, bors, zsázsa.
A főtt tojásokat kettévágjuk, sárgájukat vajjal és tejföllel áttörjük, ízlés szerint fűszerezzük, megszórjuk reszelt sajttal, majd összekeverne visszatöltjük a tojások fehérjéjébe. Franciasalátával tálaljuk és zsázsalevéllel díszítjük.

Bors helyett borsikafüvet tettem bele, és nem volt hozzá franciasaláta, a saját kenyeremet csipegettük mellé. Nekünk nagyon ízlett, és degeszre ettük magunkat vele! Picit időigényes, szóval abszolút hétvégére való! :)
Szerintem a tejfölt nyugodtan ki lehet hagyni, esetleg pótolható tejszínnel, vagy túróval, ki mit ehet...


Túrógombóc



Legutóbb mikor Mariannal beszélgettünk, előkerült a rizsdara kérdése. Ő sokat használja és nagyon szereti, nekem meg majdnem egy éve van a kamrámban, ugyanis az első tejbegríz és daragaluska kudarc után feladtam a kísérletezést.
Mariann biztatására most nekiláttam a túrógombócnak, melyről a diéta miatt szintén lemondtam, pedig nagyon szeretem.
Került bele fél kiló túró, két tojás, pici só és annyi rizsdara, hogy jó legyen az állaga. Ezután egy jó óra pihentetés következett, majd forró sós vízben kifőttek a gombócok.
Még langyosan befaltam egyet, de nagyon rizsdara íze volt, kicsit tartottam tőle, hogy el fog-e fogyni. A házi készítésű zsemlemorzsából (ezzel tettem tönkre a kávédarálót) csináltam hozzá prézlit, és cukros tejföllel öntöttem nyakon. Nagyon fincsi volt, szinte egészen olyan, mint a túrógombóc! :)


Mariann magában, tejföllel/joghurttal, vaníliás cukorral, vagy inkább gyümölcsből készült öntettel ajánlja, ugyanis önteteket is előszeretettel gyárt rizsliszttel.